Ancient Greek-English Dictionary Language

γηγενής

Third declension Adjective; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: γηγενής γηγενές

Structure: γηγενη (Stem) + ς (Ending)

Etym.: gh=, gi/gnomai

Sense

  1. earthborn
  2. born of Gaia or Tellus, portentous, furious

Examples

  • ὦ δῶμ’ ὃ πρίν ποτ’ εὐτύχεισ ἀν’ Ἑλλάδα, Σιδωνίου γέροντοσ, ὃσ τὸ γηγενὲσ δράκοντοσ ἔσπειρ’ Ὄφεοσ ἐν γαίᾳ θέροσ, ὥσ σε στενάζω, δοῦλοσ ὢν μέν, ἀλλ’ ὅμωσ χρηστοῖσι δούλοισ συμφορὰ τὰ δεσποτῶν. (Euripides, episode1)
  • ὃσ τάσδε Θήβασ ἔσχον, ἔνθ’ ὁ γηγενὴσ σπαρτῶν στάχυσ ἔβλαστεν, ὧν γένουσ Ἄρησ ἔσωσ’ ἀριθμὸν ὀλίγον, οἳ Κάδμου πόλιν τεκνοῦσι παίδων παισίν. (Euripides, Heracles, episode 1:2)
  • Λήιτοσ δ’ ὁ γηγενὴσ ἆρχε ναί̈ου στρατοῦ· (Euripides, Iphigenia in Aulis, choral, strophe 33)
  • δεῖ τόνδε θαλάμαισ, οὗ δράκων ὁ γηγενὴσ ἐγένετο Δίρκησ ναμάτων ἐπίσκοποσ, σφαγέντα φόνιον αἷμα γῇ δοῦναι χοὰσ Κάδμου, παλαιῶν Ἄρεοσ ἐκ μηνιμάτων, ὃσ γηγενεῖ δράκοντι τιμωρεῖ φόνον. (Euripides, Phoenissae, episode 2:26)
  • σιδηρονώτοισ δ’ ἀσπίδοσ τύποισ ἐπῆν γίγασ ἐπ’ ὤμοισ γηγενὴσ ὅλην πόλιν φέρων μοχλοῖσιν ἐξανασπάσασ βάθρων, ὑπόνοιαν ἡμῖν οἱᾶ πείσεται πόλισ. (Euripides, Phoenissae, episode 6:2)
  • ἄστυτοσ οἶκοσ κοὐδὲ βυσαύχην θεᾶσ Δηοῦσ σύνοικοσ, γηγενὴσ βολβόσ, φίλοισ ἑφθὸσ βοηθῶν δυνατὸσ ἐστ’ ἐπαρκέσαι· (Athenaeus, The Deipnosophists, Book 2, book 2, chapter 52175)

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION