Ancient Greek-English Dictionary Language

ἐπιβομβέω

ε-contract Verb; Transliteration:

Principal Part: ἐπιβομβέω ἐπιβομβήσω

Structure: ἐπι (Prefix) + βομβέ (Stem) + ω (Ending)

Sense

  1. to roar in answer to or after

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ἐπιβομβῶ ἐπιβομβεῖς ἐπιβομβεῖ
Dual ἐπιβομβεῖτον ἐπιβομβεῖτον
Plural ἐπιβομβοῦμεν ἐπιβομβεῖτε ἐπιβομβοῦσιν*
SubjunctiveSingular ἐπιβομβῶ ἐπιβομβῇς ἐπιβομβῇ
Dual ἐπιβομβῆτον ἐπιβομβῆτον
Plural ἐπιβομβῶμεν ἐπιβομβῆτε ἐπιβομβῶσιν*
OptativeSingular ἐπιβομβοῖμι ἐπιβομβοῖς ἐπιβομβοῖ
Dual ἐπιβομβοῖτον ἐπιβομβοίτην
Plural ἐπιβομβοῖμεν ἐπιβομβοῖτε ἐπιβομβοῖεν
ImperativeSingular ἐπιβόμβει ἐπιβομβείτω
Dual ἐπιβομβεῖτον ἐπιβομβείτων
Plural ἐπιβομβεῖτε ἐπιβομβούντων, ἐπιβομβείτωσαν
Infinitive ἐπιβομβεῖν
Participle MasculineFeminineNeuter
ἐπιβομβων ἐπιβομβουντος ἐπιβομβουσα ἐπιβομβουσης ἐπιβομβουν ἐπιβομβουντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular ἐπιβομβοῦμαι ἐπιβομβεῖ, ἐπιβομβῇ ἐπιβομβεῖται
Dual ἐπιβομβεῖσθον ἐπιβομβεῖσθον
Plural ἐπιβομβούμεθα ἐπιβομβεῖσθε ἐπιβομβοῦνται
SubjunctiveSingular ἐπιβομβῶμαι ἐπιβομβῇ ἐπιβομβῆται
Dual ἐπιβομβῆσθον ἐπιβομβῆσθον
Plural ἐπιβομβώμεθα ἐπιβομβῆσθε ἐπιβομβῶνται
OptativeSingular ἐπιβομβοίμην ἐπιβομβοῖο ἐπιβομβοῖτο
Dual ἐπιβομβοῖσθον ἐπιβομβοίσθην
Plural ἐπιβομβοίμεθα ἐπιβομβοῖσθε ἐπιβομβοῖντο
ImperativeSingular ἐπιβομβοῦ ἐπιβομβείσθω
Dual ἐπιβομβεῖσθον ἐπιβομβείσθων
Plural ἐπιβομβεῖσθε ἐπιβομβείσθων, ἐπιβομβείσθωσαν
Infinitive ἐπιβομβεῖσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
ἐπιβομβουμενος ἐπιβομβουμενου ἐπιβομβουμενη ἐπιβομβουμενης ἐπιβομβουμενον ἐπιβομβουμενου

Imperfect tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • ἀλλὰ σύ, ὦ τολμηρότατε, καὶ τὴν Ῥέαν αὐτὴν γραῦν ἤδη καὶ μητέρα τοσούτων θεῶν οὖσαν ἀνέπεισασ παιδεραστεῖν καὶ τὸ Φρύγιον μειράκιον ποθεῖν, καὶ νῦν ἐκείνη μέμηνεν ὑπὸ σοῦ καὶ ζευξαμένη τοὺσ λέοντασ, παραλαβοῦσα καὶ τοὺσ Κορύβαντασ ἅτε μανικοὺσ καὶ αὐτοὺσ ὄντασ, ἄνω καὶ κάτω τὴν Ἴδην περιπολοῦσιν, ἡ μὲν ὀλολύζουσα ἐπὶ τῷ Ἄττῃ, οἱ Κορύβαντεσ δὲ ὁ μὲν αὐτῶν τέμνεται ξίφει τὸν πῆχυν, ὁ δὲ ἀνεὶσ τὴν κόμην ἱέται μεμηνὼσ διὰ τῶν ὀρῶν, ὁ δὲ αὐλεῖ τῷ κέρατι, ὁ δὲ ἐπιβομβεῖ τῷ τυμπάνῳ ἢ ἐπικτυπεῖ τῷ κυμβάλῳ, καὶ ὅλωσ θόρυβοσ καὶ μανία τὰ ἐν τῇ Ἴδῃ ἅπαντά ἐστι. (Lucian, Dialogi deorum, 2:4)

Derived

  • βομβέω (to make a booming, humming noise, to sound deep or hollow)

Similar forms

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION