Ancient Greek-English Dictionary Language

εὐγνωμονέω

ε-contract Verb; Transliteration:

Principal Part: εὐγνωμονέω

Structure: εὐγνωμονέ (Stem) + ω (Ending)

Etym.: from eu)gnw/mwn

Sense

  1. to be fair and honest, shew good feeling

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular εὐγνωμονῶ εὐγνωμονεῖς εὐγνωμονεῖ
Dual εὐγνωμονεῖτον εὐγνωμονεῖτον
Plural εὐγνωμονοῦμεν εὐγνωμονεῖτε εὐγνωμονοῦσιν*
SubjunctiveSingular εὐγνωμονῶ εὐγνωμονῇς εὐγνωμονῇ
Dual εὐγνωμονῆτον εὐγνωμονῆτον
Plural εὐγνωμονῶμεν εὐγνωμονῆτε εὐγνωμονῶσιν*
OptativeSingular εὐγνωμονοῖμι εὐγνωμονοῖς εὐγνωμονοῖ
Dual εὐγνωμονοῖτον εὐγνωμονοίτην
Plural εὐγνωμονοῖμεν εὐγνωμονοῖτε εὐγνωμονοῖεν
ImperativeSingular εὐγνωμόνει εὐγνωμονείτω
Dual εὐγνωμονεῖτον εὐγνωμονείτων
Plural εὐγνωμονεῖτε εὐγνωμονούντων, εὐγνωμονείτωσαν
Infinitive εὐγνωμονεῖν
Participle MasculineFeminineNeuter
εὐγνωμονων εὐγνωμονουντος εὐγνωμονουσα εὐγνωμονουσης εὐγνωμονουν εὐγνωμονουντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular εὐγνωμονοῦμαι εὐγνωμονεῖ, εὐγνωμονῇ εὐγνωμονεῖται
Dual εὐγνωμονεῖσθον εὐγνωμονεῖσθον
Plural εὐγνωμονούμεθα εὐγνωμονεῖσθε εὐγνωμονοῦνται
SubjunctiveSingular εὐγνωμονῶμαι εὐγνωμονῇ εὐγνωμονῆται
Dual εὐγνωμονῆσθον εὐγνωμονῆσθον
Plural εὐγνωμονώμεθα εὐγνωμονῆσθε εὐγνωμονῶνται
OptativeSingular εὐγνωμονοίμην εὐγνωμονοῖο εὐγνωμονοῖτο
Dual εὐγνωμονοῖσθον εὐγνωμονοίσθην
Plural εὐγνωμονοίμεθα εὐγνωμονοῖσθε εὐγνωμονοῖντο
ImperativeSingular εὐγνωμονοῦ εὐγνωμονείσθω
Dual εὐγνωμονεῖσθον εὐγνωμονείσθων
Plural εὐγνωμονεῖσθε εὐγνωμονείσθων, εὐγνωμονείσθωσαν
Infinitive εὐγνωμονεῖσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
εὐγνωμονουμενος εὐγνωμονουμενου εὐγνωμονουμενη εὐγνωμονουμενης εὐγνωμονουμενον εὐγνωμονουμενου

Imperfect tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • Ἕλληνεσ καλοῦσιν ὅταν λόγῳ, μὴ βίᾳ, πρὸσ ἀλλήλουσ χρώμενοι λύσωσι τὰσ διαφοράσ, οἱ δὲ Ῥωμαίων Φιτιαλεῖσ πολλάκισ μὲν ἐβάδιζον ὡσ τοὺσ ἀδικοῦντασ αὐτοὶ πείθοντεσ εὐγνωμονεῖν· (Plutarch, Numa, chapter 12 4:2)
  • εἰ δέ τινεσ ὑμῶν εἰσιν οἱοῖ μηδὲ καθ’ ἓν εὐγνωμονεῖν, ἀλλὰ πρὸσ ἅπαντασ τοὺσ ὑπὲρ τοῦ δήμου λέγοντασ ἀντιτάττεσθαι, ἡδέωσ ἂν πυθοίμην παρ’ αὐτῶν, ἐπὶ τῷ δυσχεραίνουσι τῶν ἀξιουμένων καὶ τί μέλλουσιν ὑμᾶσ πείθειν· (Dionysius of Halicarnassus, Antiquitates Romanae, Books X-XX, book 10, chapter 11 4:1)
  • Ἀμασίασ δὲ κατέχειν ἑαυτὸν ἐπὶ ταῖσ εὐπραγίαισ οὐ δυνάμενοσ, ἃσ παρὰ τοῦ θεοῦ λαβὼν εἰσ αὐτὸν ἐξύβριζεν, ἀλλὰ φρονηματισθεὶσ ἔγραψεν Ιωἄσῳ τῷ τῶν Ἰσραηλιτῶν βασιλεῖ κελεύων ὑπακούειν αὐτῷ σὺν ἅπαντι τῷ λαῷ, ὡσ καὶ πρότερον ὑπήκουσε τοῖσ προγόνοισ αὐτοῦ Δαυίδῃ καὶ Σολόμωνι, ἢ μὴ βουλόμενον εὐγνωμονεῖν εἰδέναι πολέμῳ περὶ τῆσ ἀρχῆσ διακριθησόμενον. (Flavius Josephus, Antiquitates Judaicae, Book 9 242:1)
  • τοὺσ γὰρ ἐπὶ τοιοῖσδε ἄρχοντασ οὐ μόνον τῷ καθ’ αὑτοὺσ ὑβρίζοντι εἶναι πονηρούσ, ἀλλὰ καὶ τῷ ἀναγκάζοντι εἰσ τὴν ἄμυναν τῶν εὐγνωμονεῖν προαιρουμένων. (Flavius Josephus, Antiquitates Judaicae, Book 17 287:3)

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION