Ancient Greek-English Dictionary Language

δυσανάκλητος

First/Second declension Adjective; Transliteration:

Principal Part: δυσανάκλητος δυσανάκλητον

Structure: δυσανακλητ (Stem) + ος (Ending)

Etym.: a)nakale/w

Sense

  1. hard to call back

Examples

  • μετὰ δὲ τὴν Αἰγέωσ τελευτὴν μέγα καὶ θαυμαστὸν ἔργον εἰσ νοῦν βαλόμενοσ συνῴκισε τοὺσ τὴν Ἀττικὴν κατοικοῦντασ εἰσ ἓν ἄστυ, καὶ μιᾶσ πόλεωσ ἕνα δῆμον ἀπέφηνε, τέωσ σποράδασ ὄντασ καὶ δυσανακλήτουσ πρὸσ τὸ κοινὸν πάντων συμφέρον, ἔστι δ’ ὅτε καὶ διαφερομένουσ ἀλλήλοισ καὶ πολεμοῦντασ. (Plutarch, chapter 24 1:1)
  • ὁ δὲ πληγεὶσ μὲν τῇ παρρησίᾳ καὶ χαραχθείσ, ἀφεθεὶσ δὲ τραχὺσ καὶ οἰδῶν καὶ ἀνώμαλοσ ὑπ’ ὀργῆσ δυσανάκλητοσ αὖθίσ ἐστι καὶ δυσπαρηγόρητοσ. (Plutarch, Quomodo adulator ab amico internoscatur, chapter, section 37 2:3)
  • οἱ μὲν οὖν ἐξ ἔθουσ τὸ πειθήνιον ἔχοντεσ ἅμα νεύματι τοῦ φονεύειν ἐπαύσαντο, τὸ δημοτικὸν δὲ τῶν Ἀλεξανδρέων δι’ ὑπερβολὴν μίσουσ δυσανάκλητον ἦν καὶ μόλισ ἀπεσπᾶτο τῶν σωμάτων. (Flavius Josephus, De bello Judaico libri vii, 627:1)

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION