Ancient Greek-English Dictionary Language

δυνατέω

ε-contract Verb; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: δυνατέω δυνατήσω

Structure: δυνατέ (Stem) + ω (Ending)

Etym.: dunato/s

Sense

  1. to be powerful, mighty

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular δυνάτω δυνάτεις δυνάτει
Dual δυνάτειτον δυνάτειτον
Plural δυνάτουμεν δυνάτειτε δυνάτουσιν*
SubjunctiveSingular δυνάτω δυνάτῃς δυνάτῃ
Dual δυνάτητον δυνάτητον
Plural δυνάτωμεν δυνάτητε δυνάτωσιν*
OptativeSingular δυνάτοιμι δυνάτοις δυνάτοι
Dual δυνάτοιτον δυνατοίτην
Plural δυνάτοιμεν δυνάτοιτε δυνάτοιεν
ImperativeSingular δυνᾶτει δυνατεῖτω
Dual δυνάτειτον δυνατεῖτων
Plural δυνάτειτε δυνατοῦντων, δυνατεῖτωσαν
Infinitive δυνάτειν
Participle MasculineFeminineNeuter
δυνατων δυνατουντος δυνατουσα δυνατουσης δυνατουν δυνατουντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular δυνάτουμαι δυνάτει, δυνάτῃ δυνάτειται
Dual δυνάτεισθον δυνάτεισθον
Plural δυνατοῦμεθα δυνάτεισθε δυνάτουνται
SubjunctiveSingular δυνάτωμαι δυνάτῃ δυνάτηται
Dual δυνάτησθον δυνάτησθον
Plural δυνατώμεθα δυνάτησθε δυνάτωνται
OptativeSingular δυνατοίμην δυνάτοιο δυνάτοιτο
Dual δυνάτοισθον δυνατοίσθην
Plural δυνατοίμεθα δυνάτοισθε δυνάτοιντο
ImperativeSingular δυνάτου δυνατεῖσθω
Dual δυνάτεισθον δυνατεῖσθων
Plural δυνάτεισθε δυνατεῖσθων, δυνατεῖσθωσαν
Infinitive δυνάτεισθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
δυνατουμενος δυνατουμενου δυνατουμενη δυνατουμενης δυνατουμενον δυνατουμενου

Future tense

Imperfect tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • χειμάρρουσ Κισῶν ἐξέσυρεν αὐτούσ, χειμάρρουσ ἀρχαίων, χειμάρρουσ Κισῶν. καταπατήσει αὐτὸν ψυχή μου δυνατή. (Septuagint, Liber Iudicum 5:21)
  • δυνατὴ ἡμέρα ὀργῆσ ἡ ἡμέρα ἐκείνη, ἡμέρα θλίψεωσ καὶ ἀνάγκησ, ἡμέρα ἀωρίασ καὶ ἀφανισμοῦ, ἡμέρα γνόφου καὶ σκότουσ, ἡμέρα νεφέλησ καὶ ὁμίχλησ, (Septuagint, Prophetia Sophoniae 1:15)
  • ἐγὼ δὲ τί δυνατὴ βοηθῆσαι ὑμῖν̣ (Septuagint, Liber Baruch 4:17)
  • σὺ γοῦν μοι τἀληθέσ, ὦ Ἑρμῆ, ἂν εἴποισ μόνοσ, ἅτε συνὼν αὐτοῖσ τὰ πολλὰ καὶ συνδιατρίβων ἒν τε γυμνασίοισ καὶ ἐν τῇ ἀγορᾷ ‐ καὶ ἀγοραῖοσ γὰρ εἶ καὶ ἐν ταῖσ ἐκκλησίαισ κηρύττεισ ‐ ὁποῖοι γεγένηνται καὶ εἰ δυνατή μοι παρ’ αὐτοῖσ ἡ μονή. (Lucian, Bis accusatus sive tribunalia, (no name) 8:7)
  • ἐπεὶ τοίνυν τὰσ διαιρέσεισ εἰρήκαμεν, μετὰ τοῦτο πάλιν νοητέον ἡμῖν, ἡ σατραπεία, περὶ ἣν ἂν πραγματευώμεθα, ἢ πόλισ, πότερον ἃ πάντα ἄρτι διειλόμεθα ἢ τὰ μέγιστα τούτων εἰ δυνατὴ φέρειν ἐστί, . (Aristotle, Economics, Book 2 15:1)

Synonyms

  1. to be powerful

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION