Ancient Greek-English Dictionary Language

διχόμηνος

First/Second declension Adjective; Transliteration:

Principal Part: διχόμηνος διχόμηνον

Structure: διχομην (Stem) + ος (Ending)

Etym.: mh/n

Sense

  1. dividing the month, at or of the full moon

Examples

  • καὶ τὰσ μὲν ἡμέρασ ἀνεπαύοντο κοίλουσ προβαλλόμενοι καὶ ὑλώδεισ τόπουσ, ὥδευον δὲ νύκτωρ πρὸσ τὴν σελήνην καὶ γὰρ ἦν διχόμηνοσ. (Plutarch, Titus Flamininus, chapter 4 3:2)
  • στίλβει δέ τ’ ἀλάμπετοσ ἀὴρ χρυσέου ἀπὸ στεφάνου, ἀκτῖνεσ δ’ ἐνδιάονται, εὖτ’ ἂν ἀπ’ Ὠκεανοῖο λοεσσαμένη χρόα καλόν, εἵματα ἑσσαμένη τηλαυγέα δῖα Σελήνη, ζευξαμένη πώλουσ ἐριαύχενασ, αἰγλήεντασ, ἐσσυμένωσ προτέρωσ’ ἐλάσῃ καλλίτριχασ ἵππουσ, ἑσπερίη, διχόμηνοσ· (Anonymous, Homeric Hymns, 2:3)
  • τὸ γὰρ φαινόμενον σχῆμα τῆσ σελήνησ, ὅταν ᾖ διχόμηνοσ, οὐ σφαιροειδὲσ ἀλλὰ φακοειδέσ ἐστι καὶ δισκοειδέσ, ὡσ δ’ Ἐμπεδοκλῆσ οἰέται, καὶ τὸ ὑποκείμενον. (Plutarch, Quaestiones Romanae, section 101 2:4)
  • τῆσ σελήνησ, ὅταν ἦ διχόμηνοσ, οὐ σφαιροειδὲσ ἀλλὰ φακοειδέσ ἐστι καὶ δισκοειδέσ, ὡσ δ’ Ἐμπεδοκλῆσ οἰέται, καὶ τὸ ὑποκείμενον. (Plutarch, Quaestiones Romanae, section 101 7:1)
  • "λέγεται δὲ καὶ πρὸσ εὐτοκίαν συνεργεῖν, ὅταν ᾖ διχόμηνοσ, ἀνέσει τῶν ὑγρῶν μαλακωτέρασ παρέχουσα τὰσ ὠδῖνασ. (Plutarch, Quaestiones Convivales, book 3, 6:18)

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION