θεόμαντις
Third declension Noun; Masculine
Transliteration:
Principal Part:
θεόμαντις
θεόμαντεως
Structure:
θεομαντι
(Stem)
+
ς
(Ending)
Sense
- one who has a spirit of prophecy, an inspired person
Declension
Third declension
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- ἔγνων οὖν αὖ καὶ περὶ τῶν ποιητῶν ἐν ὀλίγῳ τοῦτο, ὅτι οὐ σοφίᾳ ποιοῖεν ἃ ποιοῖεν, ἀλλὰ φύσει τινὶ καὶ ἐνθουσιάζοντεσ ὥσπερ οἱ θεομάντεισ καὶ οἱ χρησμῳδοί· (Plato, Euthyphro, Apology, Crito, Phaedo, 41:5)
- ᾗ οἱ πολιτικοὶ ἄνδρεσ χρώμενοι τὰσ πόλεισ ὀρθοῦσιν, οὐδὲν διαφερόντωσ ἔχοντεσ πρὸσ τὸ φρονεῖν ἢ οἱ χρησμῳδοί τε καὶ οἱ θεομάντεισ· (Plato, Euthydemus, Protagoras, Gorgias, Meno, 179:1)
- ἀλλ’ ὡσ ἀληθῶσ ὥσπερ οἱ θεομάντεισ οἱ τοῖσ τῶν πραγμάτων ἐπωνύμοισ τετελεσμένοι παρ’ αὐτῶν τῶν θεῶν ἔχω τὸ μάθημα, ὑφ’ ὧν ἃ μηδεὶσ ἰατρῶν μήτε οἶδεν ὅ τι χρὴ προσειπεῖν, οὐχ ὅπωσ ἰάσασθαι, μήτ’ εἶδεν ἐν ἀνθρώπου φύσει συμβάντα, ἄλλοτ’ ἄλλαισ παραμυθίαισ τε καὶ συμβουλαῖσ ἐκ τοῦ θεοῦ διαφεύγων ζῶ παρὰ πᾶν τὸ ἐκ τῶν παρόντων εἰκόσ. (Aristides, Aelius, Orationes, 17:6)
- οὐ γὰρ ὅτε ἦλθον τὰ λόγια, οὐ τότε πρῶτον ταύτην ἔσχε τὴν γνώμην, οὐδ’ αὐτοσχεδιάζων, οὐδ’ ἐπὶ τοῦ καιροῦ σοφὸσ ταύτην τὴν σοφίαν, ὥσπερ οἱ θεομάντεισ, γενόμενοσ, ἀλλὰ καὶ πρὶν πέμπειν Ἀθηναίουσ εἰσ Δελφοὺσ καὶ πρὶν τὸν βάρβαρον κινηθῆναι, πάλαι καὶ πόρρωθεν ἐκεῖνοσ ταῦτ’ ἐσκέψατο καὶ συνεῖδε, καὶ ὅπωσ ἐπὶ τοῦ καιροῦ καὶ τῆσ χρείασ μὴ ἀπορήσῃ προὐνοήθη. (Aristides, Aelius, Orationes, 72:5)