Ancient Greek-English Dictionary Language

πλημμελέω

ε-contract Verb; 자동번역 Transliteration:

Principal Part: πλημμελέω πλημμελήσω

Structure: πλημμελέ (Stem) + ω (Ending)

Sense

  1. to make a false note in music, to go wrong, offend, err, to be ill-treated

Conjugation

Present tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular πλημμελῶ πλημμελεῖς πλημμελεῖ
Dual πλημμελεῖτον πλημμελεῖτον
Plural πλημμελοῦμεν πλημμελεῖτε πλημμελοῦσιν*
SubjunctiveSingular πλημμελῶ πλημμελῇς πλημμελῇ
Dual πλημμελῆτον πλημμελῆτον
Plural πλημμελῶμεν πλημμελῆτε πλημμελῶσιν*
OptativeSingular πλημμελοῖμι πλημμελοῖς πλημμελοῖ
Dual πλημμελοῖτον πλημμελοίτην
Plural πλημμελοῖμεν πλημμελοῖτε πλημμελοῖεν
ImperativeSingular πλημμέλει πλημμελείτω
Dual πλημμελεῖτον πλημμελείτων
Plural πλημμελεῖτε πλημμελούντων, πλημμελείτωσαν
Infinitive πλημμελεῖν
Participle MasculineFeminineNeuter
πλημμελων πλημμελουντος πλημμελουσα πλημμελουσης πλημμελουν πλημμελουντος
Middle/Passive
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular πλημμελοῦμαι πλημμελεῖ, πλημμελῇ πλημμελεῖται
Dual πλημμελεῖσθον πλημμελεῖσθον
Plural πλημμελούμεθα πλημμελεῖσθε πλημμελοῦνται
SubjunctiveSingular πλημμελῶμαι πλημμελῇ πλημμελῆται
Dual πλημμελῆσθον πλημμελῆσθον
Plural πλημμελώμεθα πλημμελῆσθε πλημμελῶνται
OptativeSingular πλημμελοίμην πλημμελοῖο πλημμελοῖτο
Dual πλημμελοῖσθον πλημμελοίσθην
Plural πλημμελοίμεθα πλημμελοῖσθε πλημμελοῖντο
ImperativeSingular πλημμελοῦ πλημμελείσθω
Dual πλημμελεῖσθον πλημμελείσθων
Plural πλημμελεῖσθε πλημμελείσθων, πλημμελείσθωσαν
Infinitive πλημμελεῖσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
πλημμελουμενος πλημμελουμενου πλημμελουμενη πλημμελουμενης πλημμελουμενον πλημμελουμενου

Future tense

Active
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular πλημμελήσω πλημμελήσεις πλημμελήσει
Dual πλημμελήσετον πλημμελήσετον
Plural πλημμελήσομεν πλημμελήσετε πλημμελήσουσιν*
OptativeSingular πλημμελήσοιμι πλημμελήσοις πλημμελήσοι
Dual πλημμελήσοιτον πλημμελησοίτην
Plural πλημμελήσοιμεν πλημμελήσοιτε πλημμελήσοιεν
Infinitive πλημμελήσειν
Participle MasculineFeminineNeuter
πλημμελησων πλημμελησοντος πλημμελησουσα πλημμελησουσης πλημμελησον πλημμελησοντος
Middle
1st person2nd person3rd person
IndicativeSingular πλημμελήσομαι πλημμελήσει, πλημμελήσῃ πλημμελήσεται
Dual πλημμελήσεσθον πλημμελήσεσθον
Plural πλημμελησόμεθα πλημμελήσεσθε πλημμελήσονται
OptativeSingular πλημμελησοίμην πλημμελήσοιο πλημμελήσοιτο
Dual πλημμελήσοισθον πλημμελησοίσθην
Plural πλημμελησοίμεθα πλημμελήσοισθε πλημμελήσοιντο
Infinitive πλημμελήσεσθαι
Participle MasculineFeminineNeuter
πλημμελησομενος πλημμελησομενου πλημμελησομενη πλημμελησομενης πλημμελησομενον πλημμελησομενου

Imperfect tense

The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.

Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.

Examples

  • ἀλλὰ μεταβήσομαι πάλιν ἐπ’ ἐκεῖνο καὶ τοῖσ ἀνθρώποισ συναγορεύσω ὑπὲρ ὧν εἰσ αὐτοὺσ πλημμελεῖ· (Lucian, Judicium vocalium, (no name) 11:4)
  • οἱ δὲ δημοτικοὶ συστρέψαντεσ αὑτοὺσ κατεβόων τε καὶ παρεκελεύοντο μὴ προδιδόναι σφῶν τὴν ἐλευθερίαν, ἀλλ’ ἐπὶ τὴν βουλὴν τὸ πρᾶγμα ἄγειν καὶ τῶν ὑπάτων κατηγορεῖν καὶ δίκησ τινὸσ παρ’ αὐτῶν ἠξίουν τυχεῖν, ὅτι τὸν ἐπικαλεσάμενον τὴν ἐκ τῶν δημάρχων βοήθειαν, καὶ ἐν τῷ δήμῳ κρίσιν ὑπέχειν, εἴ τι πλημμελεῖ, βουλόμενον, οὐδετέρου τυχεῖν εἰάσαν τῶν δικαίων, ἀλλ’ ἐν ἀνδραπόδου μοίρᾳ τὸν ἐλεύθερον καὶ πολίτην ἔθεντο παίειν ἐπικελευόμενοι. (Dionysius of Halicarnassus, Antiquitates Romanae, Books VII-IX, book 9, chapter 39 8:1)
  • ἀλλὰ ἐλεεινὸσ μὲν πάντωσ ὅ γε ἄδικοσ καὶ ὁ τὰ κακὰ ἔχων, ἐλεεῖν δὲ τὸν μὲν ἰάσιμα ἔχοντα ἐγχωρεῖ καὶ ἀνείργοντα τὸν θυμὸν πραύ̈νειν καὶ μὴ ἀκραχολοῦντα γυναικείωσ πικραινόμενον διατελεῖν, τῷ δ’ ἀκράτωσ καὶ ἀπαραμυθήτωσ πλημμελεῖ καὶ κακῷ ἐφιέναι δεῖ τὴν ὀργήν· (Plato, Laws, book 5 32:4)
  • πλημμελεῖ δὲ καὶ ἐν τῷ ἑξῆσ ἐπιχειρήματι, ἐν ᾧ συνάγειν βούλεται, ὅτι τὴν ἀπὸ Θαψάκου ἐπὶ Κασπίουσ πύλασ ὁδόν, ἣν μυρίων σταδίων Ἐρατοσθένησ εἴρηκεν, οὐκ ἐπ’ εὐθείασ ἀναμεμετρημένην ὡσ ἐπ’ εὐθείασ παραδίδωσι, τῆσ εὐθείασ πολὺ ἐλάττονοσ οὔσησ. (Strabo, Geography, book 2, chapter 1 76:1)
  • ἡμεῖσ δ’ ἐν οἷσ μὲν κατορθοῖ, τὸ πλέον δ’ ἔτι ὅπου καὶ πλημμελεῖ, τὸν καθ’ ἕκαστα οἰκεῖον λόγον ᾠήθημεν δεῖν προσάγειν, τὰ μὲν ἐπανορθοῦντεσ, ὑπὲρ ὧν δ’ ἀπολυόμενοι τὰσ ἐπιφερομένασ αἰτίασ ὑπὸ τοῦ Ἱππάρχου, καὶ αὐτὸν τὸν Ἵππαρχον συνεξετάζομεν, ὅπου τι φιλαιτίωσ εἴρηκεν. (Strabo, Geography, book 2, chapter 1 80:2)

Source: Henry George Liddell. Robert Scott. "A Greek-English Lexicon". revised and augmented throughout by. Sir Henry Stuart Jones.

Find this word at Perseus Greek Word Study Tool

SEARCH

MENU NAVIGATION