κωλώτης
First declension Noun; Masculine
Transliteration:
Principal Part:
κωλώτης
κωλώτου
Structure:
κωλωτ
(Stem)
+
ης
(Ending)
Declension
First declension
The inflection forms above were generated by rules and some usages of them were not attested.
Due to a bug of system, some forms may display wrong accents.
- "οὔτε γὰρ ἡμεῖσ ἐσμεν οὔτ’ ἄλλοισ χρώμενοι ζῶμεν ἀλλὰ θάρρει, φαίη τισ ἄν, ὦ φίλον Κωλωτάριον, οὐδείσ σε κωλύει σπουδάζειν ὑπὲρ σεαυτοῦ, διδάσκων ὅτι Κωλώτου φύσισ αὐτὸσ ὁ Κωλώτησ ἐστὶν ἄλλο δ’ οὐδέν, οὐδὲ χρῆσθαι τοῖσ πράγμασι τὰ δὲ πράγματα ὑμῖν ἡδοναὶ εἰσιν ὑποδεικνύων, ὡσ οὐκ ἔστιν ἀμήτων φύσισ οὐδ’ ὀσμῶν οὐδὲ πλησιάσεωσ, ἄμητεσ δ’ εἰσὶ καὶ μύρα καὶ γυναῖκεσ ὁ γραμματικόσ, τόβίην Ἡρακληείην’ αὐτὸν εἶναι τὸν Ἡρακλέα, ἀναιρεῖ τὸν Ἡρακλέα, οὐδ’ οἱ τὰσ συμφωνίασ καὶ τὰσ δοκώσεισ ἐκφορὰσ μόνον εἶναι φάσκοντεσ οὐχὶ καὶ φθόγγουσ καὶ δοκοὺσ ὑπάρχειν λέγουσιν· (Plutarch, Adversus Colotem, section 115)
- "οὐ γὰρ ἄν τινα πείσειεν ἀνθρώπων ὁ τὴν Νεοκλέουσ μαρτυρίαν καὶ τὴν Κωλώτου προσκύνησιν ἐν τοσούτῳ λόγῳ τιθέμενοσ καὶ ἀγαπῶν, ὡσ οὐκ ἂν ὑπὸ τῶν Ἑλλήνων κροτηθεὶσ Ὀλυμπίασιν ἐξεμάνη καὶ ἀνωλόλυξε, μᾶλλον δ’ ὅλωσ ὑπὸ χαρᾶσ ἤρθη κατὰ τὸν Σοφοκλέα γραίασ ἀκάνθησ πάπποσ ὡσ φυσώμενοσ. (Plutarch, Non posse suaviter vivi secundum Epicurum, section 192)
- Μενέδημοσ Κωλώτου τοῦ Λαμψακηνοῦ μαθητήσ. (Diogenes Laertius, Lives of Eminent Philosophers, , Kef. q'. MENEDHMOS 1:1)
- ἡ τράπεζα δὲ ἐλέφαντοσ μὲν πεποίηται καὶ χρυσοῦ, Κωλώτου δέ ἐστιν ἔργον· (Pausanias, Description of Greece, , chapter 20 3:1)